...A helyes ülés...

Megállapítottuk, hogy a lovon való helyes ülés tulajdonképpen nem is ülés, hanem „állás a nyeregben”, és a testtartás alapvető jellemzője, hogy nem passzív – amire talán az ülés szóból asszociálhatnánk –, hanem aktív. Ez azt jelenti, hogy a lovas folyamatosan követi a ló mozdulatait, reagál azokra és ezáltal irányítja és befolyásolja az állat mozgását. Idézzük ezért fel, hogyan is néz ki ez a testtartás, melyek a legfontosabb tulajdonságai.

Vállad, csípőd és a sarkad függőleges vonalat alkotnak, lábfejed tested súlypontja alatt helyezkedik el, és nagyjából a ló testével párhuzamosan nyugszik a kengyelben. Feneked a nyereg legmélyebb pontján nyugszik, testsúlyod egyenletesen oszlik el a két ülőcsont és a belső combizmok között, és a sarkad helyezkedik el a legmélyebben. Gerinced, természetes S-formáját megtartva, fölegyenesedve áll a nyereg közepe fölött, vállad pedig lazán szétnyílik. Felkarod a függőleges vonalától enyhén eltérve lóg lefelé, és a testednek támaszkodik, kezed is laza, nincs ökölbe szorítva, az alkarod, a szár és a ló szája pedig egy vonalat alkotnak.

Amikor tehát az álló lovon már kényelmesen és biztonságosan ülünk, a „nyeregben állás” legfontosabb szempontjait szem előtt tartva, a következő lépés, hogy az itt szerzett tapasztalatainkat a mozgás során is hasznosítsuk, hiszen a lovaglás haladási forma: aktivitás térben és időben.

Nézzük meg tehát, mi történik mozgás közben. Helyezkedj el fesztelenül a nyeregben. Esetleg megfoghatod a „majrészíjat”, vagy az elülső nyeregkápát. Amennyire lehet, lazulj el. Ezután kérj meg valakit, hogy lendületes tempóban kezdje el vezetni a lovat. Ekkor ugyanis megteheted, hogy csak magadra és az érzeteidre figyelsz. Tudatosítsd magadban, milyen erők hatnak a testedre, milyen irányba billentenek ki az egyensúlyodból, mely izmaidat kell használnod ahhoz, hogy visszanyerd azt, és helyrehozd a testtartásodat!

Ahogy egyre inkább biztonságban érzed magad a mozgó ló hátán, továbbléphetsz, kipróbálhatsz különböző mozdulatokat, játszhatsz izmaid megfeszítésével és elernyesztésével. Izomzatunk ugyanis sokrétű információt tárol: tapasztalatokat, szándékokat, elvárásokat, félelmet – és ha tudatosan nem is ismerjük fel mindegyiküket, attól még hatnak az egyensúlyunkra. Természetesen a kezedet is elengedheted gyakorlás közben, bár a kapaszkodás révén azt jelzed a testednek, hogy figyelsz és biztonságban érzed magad. Ráadásul, ha megtámasztod magad a kezeden, a lábad is jobban ellazulhat, és könnyebben megérezheti a finomabb mozdulatokat.

Lovaglás közben testsúlyunk egyenletesen oszlik meg két ülőfelület, fenekünk és a combunk belső oldala között. Ez a támasz adja meg ilyenkor azt a biztonságot, amit állva a talaj jelent. Ahhoz azonban, hogy ez a támasz tényleges biztonságot jelenthessen, először is szükség van arra, hogy „megérezd” a nyerget. Figyeld meg azt a nyomást, ami a tested és a nyereg között keletkezik, majd szorítsd össze a feneked, tartsd meg így egy pillanatra, majd lazítsd el ismét az izmokat. Az ellazítást segíti, ha közben kilélegzel. Ismételd meg néhányszor ezt a mozdulatsort. Hogyan változik helyzeted a nyeregben?

Ha ez a gyakorlat önmagában nem lenne elég hatásos, párosíthatod a következővel: húzd kicsit feljebb a térdet, feszítsd meg a combodat, amennyire csak tudod, majd kilégzéskor lazítsd el az izmaidat. Ismételd meg a gyakorlatot kétszer-háromszor.

A gyakorlat elvégzése után észreveheted, hogy megváltozik támasztékod a nyeregben: mélyebbre kerül. Ha pontosan megfigyeled, testsúlyod két pontra összpontosul: az ülőgumókra. Ezek a kis csontnyúlványok 4-5 centiméter hosszúak, és ívszerűen hajlanak meg a medence legmélyebb pontján. Mivel a hétköznapokban alig vesszük őket észre, ezért többségünk számára ismeretlenek; talán te sem érzed meg őket rögtön.

A következő mozdulatsor segíthet ebben. Ülj minél elengedettebben a lovon (tudod, állunk a nyeregben), jobbra-balra lógasd a lábad, és lélegezz továbbra is természetesen. Most kicsit húzd be a hasad, majd engedd megint ki, ismét húzd be, ezúttal főleg alhasi tájékon (a köldöktől lejjebb), majd engedd ki. A következő behúzásnál teremts a hasadnak valamivel nagyobb helyet, és így mozdítsd egy kicsit hátra a keresztcsontodat. Amikor a hasadat kiengeded, derekad újra kiegyenesedik. Közben a feneked teljes izomzata laza marad, és csak annyira mozog, hogy az előre-hátra mozgást ne akadályozza.

Mikor már játékosan megy ez a mozgássor, megérzed a kis talpakat, az ülőgumókat. Ringasd magadat rajtuk könnyedén ide-oda. Ezt a gyakorlatot széken, vagy az asztal szélén is kipróbálhatod. Közben főleg arra figyelj, hogy a lábadat lazán tartsd.

Ennek a mozdulatsornak a tudatosítása és begyakorlása azért fontos, mert ha az ülőcsontok íveinek elején ülsz, azzal tehermentesíted a ló hátát. A középső rész semleges. Ha pedig az ülőcsontok íveinek végén ülsz, az terhelően hat a ló hátára. A különbséget mozgás közben csak a gyakorlott szem ismeri fel.

Fontos, hogy alaposan megismerd ennek a testrészednek a mozgását. Hamar rájössz majd, hogy bár leginkább előre-hátra, de valamelyest minden irányba tudsz hintázni az ülőcsontokon, és minél mozgékonyabbá válsz e téren, annál jobban tudod majd követni lovad mozdulatait. Ez a hintázás a kis csontíveken, azaz az ülőcsontokon való egyensúlyozás lesz ugyanis az alapja az elengedett egyensúlyi ülésnek.

Mivel a medence mozgékonyságát több tényező is gátolhatja, ezért érdemes lehet a következő mozdulatokat is kipróbálni. Összpontosíts arra, ahogy az ülőcsontok kis ívein hintázol előre-hátra, és közben szorítsd össze például a farizmaidat, homorítsd a derekadat, kapaszkodj meg a lábaddal vagy szorítsd össze az ajkaidat.

De vajon hogyan hatnak ezek a mozdulatok a mozgékonyságodra? Ha érdekel a válasz és a cikk felkeltette az érdeklődésedet, akkor Dr. Ina G. Sommermeier: A helyes ülés című könyvéből, melyet a lenti képre kattintva érhetsz el, részletes választ kaphatsz minden felmerülő kérdésedre.

A cikk megjelenését a   támogatta.